Cím: A szabadság vallása
Kiadási év: 1910 - Kolozsvár
Kiadó: Szerző kiad. -- Stief Jenő ny.
Oldalszám: 8

 

 

 

És most hadd vessek még egy pillantást a protestantizmus jövőjére. Az idők, melyeket jelenleg élünk, az átmeneti korok minden jellemvonását magukon hordozzák. Ezerféle irányzat küzd, viaskodik egymással kétségbeesett tusakodásban. Szinte mindenik emberi lélek egy csatatér, ahol nagy, világátalakító elvek roppannak össze. A forradalmak vörös sárkánya végignyújtózott az égen. Úgy tetszik, hogy nagy átalakulások előestéjén vagyunk. A világnézetek harca folyik itt és nem kétséges, hogy bármelyik arasson is diadalt, a maga képére formálja át a világot. Figyelmes szem azonnal észreveszi, hogy az emberi társadalom ezen adventjéből lassanként egy, a protestantizmussal ellentétes világnézet arculata kezd felhajnallani, mely a legszorosabb összefüggésben áll a modern társadalmi fejlődéssel. Ezen irányzat az anyagi javak, a megfogható Istenek bálványozása s ezzel kapcsolatban az egyéniség értékének semmivé tétele.

 

Nem akarom ezt az uralkodóvá vált világnézetet bírálni, csak egy-két következményére mutatok reá. Nem kell messzire mennünk. Itt táncol körülöttünk egy támadó zivatar minden szennye és pora. Erkölcsi felelősségérzet nélküli, hideg szívű, kenyérláztól elborult lelkű emberek egyfelől; — ez a sötét oldal. És ott a másik, a fényes: emberek, a kik az életből kitagadják a kötelességet, a célt, az eszményeket, könnyelműen, pillangómódra akarnak átsuhanni az életen, amely számukra csupa fény és öröm. Elhitványodott az élet, mert kikopott a lelkekből a felelősség és ítélet gondolata! A proletártömegnél keresű, igaztalan pessimizmust, a világ hatalmasainál léha eüdámonizmust szült ez a világnézet. És mit tegyünk mi? Van-e itt még jövője a protestantizmusnak? Van. Kell lennie! Csak mondjuk ki bátran, hogy ez az irányzat a leggyalázatosabb rabszolgaság. És tiltakozzunk, mint a reformátorok, tiltakozzunk az élet komolyságának aláásása ellen az emberi szabadság nevében! Hirdessük, hogy amely pillanatban az élet egyetlen centrumának, az egyéniségnek jelentőségét megtagadtuk, kivetettük az életből a kötelességet, az erkölcsi komolyságot, megöltük a szellemet, a haladást! Valljuk bátran, hogy minden haladás egyetlen feltétele a társadalmat alkotó egyének szabad erkölcsisége, komoly felelősségérzete. Valóban, így nehéz a világot reformálni, de az élet értéke talán épen abban rejlik, hogy nehéz! — Legyen szabadságharc a protestantizmus, elsősorban önmagunk tisztátalansága ellen; mihely a magunk hibáitól szabadokká lettünk, azzá lettünk a világtól is és uraivá nemcsak magunknak, hanem a világnak is! Szabadságra hivattatok: ne legyetek szolgákká! Mert szabadítást keres a szív, midőn Istent keresi és Isten birása: szabadság. Szabadítást keres az ész, midőn az igazságot keresi és az igazság szabadokká teszen. Szabadítás után tör az akarat, midőn az élet megújítására tör és a megújulás: szabadság! Oh, vajon van-e megújulás számunkra?

 

Már pedig ha van megújulás, annak egyedüli forrása az emberi szívek tiszta, mély érzése lehet, melynek egyedüli irányítója, kormányzója a minden emberi tekintélytől független, szabad emberi belátás, s egyetlen kritériuma maga az élet! Az élet adjon nekünk igazat!